elegem van

na, mostmár aztán elég! betelt a pohár. holnapután irány a gyámhatóság. anyám full részeg, engem basztat, hogy hívjad máá fel a hapsimat... a faszt érdekli az ő hapsija. istenem... én meg egész délután arról álmodoztam, hogy bárcsak lenne mellettem egy olyan valaki, aki mindenben segít... az osztályban lévő fiúk meg semmit nem tudnak rólam. akkor mi jogon basztatnak??? ha legközelebb bármelyik beszól, komolyan mondom, odamegyek, és behúzok neki. dögölne meg az összes... na, persze, azért vannak kivételek is, de ja... és még a saját anyámat is utálom, meg a kismillió hapsiját. dögölne meg az összes. múltkor is az egyik felszól kaputelefonon, azt mondja: anya keresem. mondom mi bajod van??? aztán rájöttem, hogy anyám horvát hapsija az, vmi iván... még magyarul se tud. én meg szépen elküldtem a jó édes... khmmm. oda. áhhh.... totálisan kivagyok. mit a frászt vétettem mindenki ellen? ártottam valakinek is? mit? azt, hogy éneklek? vagy hogy jól tanulok? vagy egyáltalán az a baj, hogy létezem? nembaj, ezen segíthetünk... ohiigen. de én nem leszek senkinek a papucsa... istenem... annyira szeretnék egyszer normális életet élni... lehetséges ez? hagyjon békén engem mindenki! annyira jó a virágnak is, pl... pedig aztán neki is vannak gondjai... de őt legalább a suliban békén hagyják. de most szegényemet is jól belekeverem ebbe... na, hagyjuk. talán találkozunk hétfőn a suliban. már elegem van. nagyon. és mindenki hagyjon békén!!!