nincscím.

valamit nagyon elcsesztem. nem hiszem el. hogy lehettem ilyen bolond? úristen. hazudok. legfőképpen magamnak. adott egy srác. tök helyes, meg aranyos. egy darabig. addig, ameddig rá nem jön a "dughatnék". És most én vagyok az kísérleti nyula. Kért tőlem képeket. küldtem. nem kellett volna. nem szabadott volna. csak azért, mert reménytelenül hülye, és tudatlan vagyok. és mert görcsösen gondolok arra, hogy kéne nekem egy srác. ez meg semmi másra nem megy, csak arra... azt hittem, hogy nem, egy idő után más lesz. nem lett. le kell koptatnom, ameddig nagy baj nem történik. és akkor ott van D. szombaton láttam. olyan hülyén néztem rá, hogy az nem igaz... nem tudom, hogy miért vigyorgott annyira, amikor elment. talán észrevette, hogy bámulom? anno még ő bámult. aztán aznap már csak D-n kattogott a fejem, és képzelegtem. gondolom, ő meg mit sem tud az egészről. vagy érzi? áhh, nem. hogyan is? nem. túl naív vagyok. túlságosan akarom. de tudjátok mit? feladom. még nem tudom, hogy mit. de valamit fel kell adnom. itt van fél 24. és most is csak kattog az agyam. egyrészt a srácon, másrészt D-n. azt hiszem, D-t szeretem. de ő nem tudja. és nem is szabad tudnia. ha megtudja, az maga lenne a pokol. nem értem, miért kell így lennie? elmegyek BP-re, ott jobb lesz? folyton csak menekülök. de miért? nem tudom, hogy miért nincs barátom. hahó, fiúk, itt vagyok! vagy talán süt rólam, hogy szeretem D-t? akkor ő miért nem veszi észre? de nem lehet, őt el kell felejtenem, vagy tényleg megbolondulok. nem tudom, hogy melyik érzés erősebb. a szerelem, vagy a kötelesség? de felesleges a szerelem, ha nem történhet meg, nem? istenkém, küldj valami jelet, hogy érezzem, sőt, tudjam, hogy mit tegyek. kérlek... bele fogok roppanni.